Az ország különböző pontjain sajátos módon őrzik és mutatják be látogatóiknak a falun, mezővároson, mezőgazdasági munkából, vagy iparos tevékenységből élt elődök épített, tárgyi és szellemi örökségét a tájházaink.

A tájházak közösségépítő programjai nagy változatosságot mutatnak, az értékmegőrzés és értékközvetítés eszközeivel nem csak a közösség létrehozását, megerősítését szolgálják, hanem jelentősen segítik a lakóhelyhez kötődést, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását, az esélyegyenlőség kialakítását.

A mai Magyarországon a szlovákok az ország 11 megyéjében, valamint a fővárosban élnek nagyobb számban.

Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a 19. század közepén épített szalacsi zsellér­ház.

A 18. század elején Komáromy (Csipkés) György és felesége, Rhédey Julianna építtette. Többször cserélt gazdát, a kommunizmus idején kollektív székház volt.

Horvát, cigány, ruszin, német tájházak

Az Érmellék bihari részén a kommunizmus évei alatt csak Érmihályfalván volt kiállítóhely. Andrássy Ernő szülész-nőgyógyász szakorvos, magánygyűjtő saját lakásán rendezett be természetrajzi és régészeti kiállítást.

Az Érmellék Bihar megyei részén, Gálospetri központjában található tájház egy – 19-20. század fordulóján épített – középparaszt portát mutat be, amely 2002-től látogatható.