A szlovák anyanyelvű, illetve nemzetiségű népesség mintegy 10 százaléka lakik a fővárosban, közel harmaduk vidéki városokban, kétharmaduk pedig községekben él. Területileg szórtan, az ország valamennyi megyéjében 105 településén élnek szlovákok. Jelentősebb közösségek Budapesten, Békés megyében, valamint a Pilis hegység környéki falvakban találhatók.

A Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete néprajzi, nyelvtudományi, történet-tudományi és szociológiai kutatásokat végez. Az intézmény szakmai tevékenységét hazai és szlovákiai szakemberekből álló Tudományos Tanács segíti, honlapjukon 30-nál több szlovák tájházról, néprajzi gyűjteményről adnak információt. Ezek fenntartói többnyire a helyi szlovák kisebbségi önkormányzatok. A szlovák tájházak vezetőit változatos módon segítik a szakmai – módszertani munkában, számukra rendszeresen szerveznek országos konferenciát. A Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága műtárgyvédelmi mintaprojekt keretében egyetemi hallgatók bevonásával Békéscsabán, Tótkomlóson segítette a szlovák tájházak műtárgyainak leltározását, restaurálását. A kockázatfelmérés módszerének megismertetésével, muzeológiai revízióval, a műtárgyaknak megfelelő installációk kialakításával segítették a kiállítóhelyeket. A mintaprojektben a tájházak vezetőinek figyelmébe ajánlottak olyan egyszerű módszereket, amelyek segítik a hosszú távú tárgymegőrzést.

Projektünkben a szarvasi és a békéscsabai szlovák kiállítóhelyeket kerestük fel. A szlovák tájházak szerepe jelentős a közművelődésben, az értékközvetítésben, a hagyományőrzésben, de az esélyteremtésben, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában, a népesség megtartásának elősegítésében, a gazdaság élénkítésében is szerepet vállalnak állandó és időszaki kiállításaikkal, programjaikkal.