Projektfilm: 

https://www.youtube.com/watch?v=mmYjVq_PV2k

Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye

Nagyrábé

 

 

Nagyrábén a   Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye egy olyan egyedülálló néprajzi magángyűjtemény, amelyet Ványi Gusztáv 10 év gyűjtő- és kutatómunkájával hozott létre. A gyűjtemény állandó kiállításának címe: Okos Gépek – Találékony Emberek. Ez a kiállítás különleges időutazásra viszi a múltba a látogatót, amelyen betekintést nyerhet a 18-20. századi falusi gazdálkodás hagyományaiba. Az 1300 négyzetmétert lefedő, tematikusan alakított  kiállítóterekben közel 2000 kiállítási tárgyat helyeztek el, a  bemutatott tárgyak „egy része ránézésre ócska, szedett-vedettnek tűnő, néprajzi szempontból azonban igen becses.”¹ A tárgyak többségét  évszázados gyakorlat szerint maga alkotta vagy alakította át a készítője, így a tárgyak nem csak az egykori falusi kultúra emlékeit, hagyományait, de alkotójuk képességeit, tudását, ízlését is őrzik.

           

 

Ványi Gusztáv, a gyűjtemény tulajdonosa: „A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye eddigi munkámról ad számot: a civilizációs vívmányok rohamos terjedése miatt halálra ítélt tárgyakat szeretném megmenteni a végleges pusztulástól. Azokat, melyeket a nép maga készített vagy vásárolt és használt a maga boldogulására, szükségletei kielégítésére. Célom mind teljesebb formában bemutatni az emberek és a tárgyak viszonyát, a mezőgazdaságban használt eszközöket, hiszen nem a tárgyak fejlődtek a történelem folyamán, hanem az emberi furmány és lelemény, mellyel a munkálkodó ember folyamatosan hozzá igazította szükségleteihez a maga eszközeit.”²

 

 

EFOP-5.2.2-17-2017-00147 “Kicsi a ház, nagy a kapu”

A helyi kulturális örökség közösségformáló szerepének megerősítése

2.Műhelymunka

„Hagyomány és közösség” – a folklórműfajok

 

2018. március 23-24-én került sor a 2. Műhelygyakorlatra, ahol a felvidéki és érmelléki partnerszervezeteink mellett helyi résztvevőkkel igen sikeres rendezvényről számolhatunk be.

Félezer év térképei címmel nyílt kiállítás a Bihari Múzeumban, amely a Magyar Ferences Rendtartomány, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és Tirts Tamás magánygyűjteményének régi térképeiből és útikönyveiből készült. Dr. Kiss-Rigó László püspök bevezetőjében elmondta, hogy a XVI-XX. századból ad válogatást a kiállítás anyaga.

A kiállítás megtekintése után Kolozsvári István etnográfus Család és hagyomány az Érmelléken címmel mutatta be az Észak-Biharban létrehozott Heit Családi Birtok vállalkozását. Ahogy a meghívóban olvasható volt, Bihardiószeg és Létavértes településein kapcsolódik össze a családi vállalkozás, ahol két ősi kultúra találkozik egymással: a szőlőé és a tormáé.

Ezt követően az érmelléki bort és tormát Heit Lóránd néprajzkutató jóvoltából meg is kóstolhattuk, miközben sok érdekességet tudhattunk meg a hagyományos érmelléki szőlőfajtákról is. A jó hangulatot Heit Lóri és zenekara biztosította.

Március 24-én, szombaton, Harangozó Imre néprajzkutató volt a vendégünk, aki Hagyomány és közösség – a folklór műfajok közösségformáló ereje témában rendkívül tartalmas előadással gazdagította ismereteinket, megosztva velünk tapasztalatait a közösség formálás olykor göröngyös, de a jövőre nézve igen nagy jelentőségéről.

EFOP-5.2.2-17-2017-00147 “Kicsi a ház, nagy a kapu”

A helyi kulturális örökség közösségformáló szerepének megerősítése

 

Tájak – házak – ízek

avagy

helyi termelők – gasztronómia – hagyományok

 4. Műhelymunka

Műhelygyakorlatunk ezúttal a helyi kistermelők bemutatkozásának biztosított lehetőséget, amelyen egyúttal a résztvevők megkóstolhatták a bemutatásra hozott ínyencségeket is.

Mayer András kistermelő sajtjait sokan ismerik már a piacról, de hogy hogyan fejlődött vállalkozásuk és milyen terveik vannak, arról felesége, Babci, mesélt nagy lelkesedéssel. 2012-ben egy szakmai képzés után vágtak bele a vállalkozásba, s immár 4 éve vannak jelen a piacon. Sajtjaik kizárólag tehéntejből pasztőrözéssel készülnek, a natúr mellett különböző ízesítésekben: kapros-fokhagymás, pritaminpaprikás, lilahagymás, chilis, stb. Sőt még arra is nyitottak, hogy a vásárlók igényeit/ötleteit figyelembe véve, javaslataik alapján akár új ízvilágot is kipróbáljanak. Így született meg a rendkívül ízletes áfonyás parenyica. Elsősorban a gomolya jellegű sajtokat kedvelik. Jelenleg 50 m² - es műhelyben dolgoznak korszerű eszközökkel, de sok-sok kézi munkával. Jövőben esetlegesen a műhely bővítését tervezik.

Nyeste János méhész 3 családdal kezdte a vállalkozását, ma már 50 család biztosítja a mézet. A vándorméhészet híve. Gyönyörű színű és ízű mézeket hozott a bemutatóra, amit örömmel kóstolgattak a résztvevők. A selyemfű, málna, nyári vegyes, repce, akác, vegyes virág és mezei virág mézek mellett lépes méz és méhpempő is vásárolható a Bihari Mézlovagrend tagjától. Szívesen hívják és vállal bemutatókat iskolákban, falunapon, idősek otthonában, hiszen célja a méz népszerűsítése. Méhészeti versenyeken nemcsak Berettyóújfaluban, de nemzetközi versenyeken, pl. Gyulán is kimagasló eredményt ért el termékeivel.

Mezei István gazdag olaj kínálatával jelentkezett a bemutatóra. Napraforgó-, repce-, tök-, szőlőmag- és mákolajai teljes egészében saját előállításúak. Gyártásuk során nem használ vegyszereket, adalékanyagokat, mechanikus módon ülepíti, szűri őket. 100 %-ban hidegen sajtolt olajok. A tájékoztató lapokról és a személyes beszélgetés alkalmával megismertük a különböző olajok kedvező élettani hatásait. A repceolaj pl. a benne lévő egyszeresen telített zsírsav miatt képes csökkenteni a bennünk felrakódott káros zsírok mennyiségét. A mákolaj E-vitamin tartalma rendkívül magas, de tartalmaz magnéziumot, kalciumot és vasat is. A szőlőmagolaj linolensav-tartalma erősíti az immunrendszert és jótékony hatást fejt ki az érfalakra. A népi gyógyászatból már ismert a tökmagolaj alkalmazása a húgyhólyag- és prosztatapanaszok esetén, ugyanakkor gátolja a vírusok és a baktériumok aktivizálódását is a béltraktusban. Kitűnő tanácsokat kaptunk használatukhoz.

Garabuczi Zoltán agronómus, fiatal gazda őszintén mesélt vállalkozásának nehézségeiről, örömeiről, a kísérletezés dilemmáiról. 2015-ben 40 marhával vágott bele a szakmába, próbálgatták, tanulták feleségével a gazdálkodást. Ma már jól ismertek a tehéntejből készült házi friss sajtjaik: natúr, lilahagymás, fokhagymás, medvehagymás, chilis, petrezselymes, diós, borsos, köménymagos, valamint füstölt sajtjaik: a parenyicájuk, aszalt gyümölcsökkel vagy éppen csípős mangalicakolbásszal töltve. Különböző ízesítésű joghurtokat is kóstolhattunk: őszibarackos, szilvás, sárgabarackos, áfonyás, meggyes, körtés, fahéjas almás. De készítenek ordát és körözöttet is. Legújabb próbálkozásuk az ementáli és a parmezán előállítása. Igen ízletesek a húsáruik is: a házi kolbász, valamint a borsos, csípős és csemegeszalámi, a füstölt kolozsvári szalonna. Termékeikkel találkozhatunk a környék több piacán is Berettyóújfaluban, Biharkeresztesen, Létavértesen, Pocsajban, Derecskén. Nagy figyelmet szentelnek a marketingnek: facebook oldaluk igen népszerű, házhozszállítást is vállalnak. Majorságukat szívesen mutatják be óvodás csoportoknak. Néptáncosként a lakodalmi rendezvények ceremóniamestereként is találkozhatunk vele.

A kóstolgatás és beszélgetés után a Bajnóca Néptáncegyüttes műsora felejthetetlen élmény volt.

A tartalmas és szép programsorozatot ismét finom vacsora zárta, ezúttal a Móló Étteremben.

Másnap az ismeretekkel a tarisznyánkban örömmel tettünk látogatást a már pénteken megismert helyi termelőknél: a Garabuczi Majorban és Mezei István vállalkozónál is.

Szakmai beszámoló a 4. műhelymunkáról

Téma: Árulkodó tárgyak – a gyűjteményekben őrzött műtárgyak jelentősége

 Időpont: 2018. 05.31. – 06.01

A műhelymunka résztvevői konkrét, aktuális, szemléletes, megtapasztalt gyakorlati példákat elemezve, megvitatva, következtetéseket megfogalmazva folytattak szakmai megbeszélést a gyűjteményekben őrzött műtárgyak jelentőségéről.

Az interaktív műhelymunkát bevezető, és sok gyakorlati példával, prezentációval megtartott előadás szorosan kapcsolódott a témához, metodikája illeszkedett a Tájházi Akadémia oktatási anyagához.

Az előadás vázlatos tematikája:

• Előkészületek a tájházi kiállításhoz – fontos a település történetét, néprajzát jól ismerő szakember bevonása
• Előzetes felmérés és anyaggyűjtés – az épület szerkezetének, beosztásának, korábbi funkciójának jellemzői, az egykori lakók társadalmi helyzete, életvitele, a korábban gyűjtött anyag felmérése
• A tervezett hasznosítás koncepciója – a helyiségek, a porta, a gazdasági épületek kiállítási, foglalkoztatási funkciója
• Tárgygyűjtés, kiválasztás – meglévő anyag szelektálása, gyűjtési felhívás, a dokumentáltság biztosítása
• Időmetszet a berendezésben – életszerűség, enteriőr jelleg kialakítása
• A kiállítás rendezése – berendezési terv, tárgylista, nyilvántartások, a működést befolyásoló részletek
• Demonstrációs tárgyak, anyagok és eszközök a tájházakban- rendezvények, fesztiválok oktatás céljaira szükség szerint hiteles másolatok
• A kiállítás gondozása – folyamatos állagvédelem, karbantartás szükség szerint szakember bevonásával, látogatókról statisztikák, vendégkönyv, az érdeklődés fenntartása a gyűjtemény iránt

A továbbiakban a műhelymunka résztvevői megismerkedhettek a Tájház Szövetség Tájház Akadémia kiadványaival, oktatási anyagaival, majd a határon belüli és kívüli tárgygyűjtés, tárgykiállítás gyakorlatáról, saját megfigyeléseikről, tapasztalataikról folytattak eszmecserét. A megbeszélés a tárgyak gyűjtésének, kiállításának a közösségépítésben, az értékközvetítésben, a hagyományok továbbéltetésében betöltött szerepére fókuszált. A műhelymunkát a résztvevők a záró beszélgetésben hatékonynak, eredményesnek minősítették.

Szakmai beszámoló az első műhelymunkáról

Téma: Közösség és hagyomány – a komplex honismereti kutatómunka jelentősége

Időpont: 2018. 02.23. – 24.

Az első napon a közös munka alapozásaként sor került a projekt szakmai tervének és kronológiájának áttekintésére, a megvalósítók, a partnerszervezetek, a meghívott résztvevők röviden bemutatták a kulturális örökség megőrzésében, a közösségépítésben elért eredményeiket, a folyamatos szakmai tevékenységük fontos állomásait. A műhelymunkák, a tanulmányutak tematikájának és az egyéb programelemek tartalmának áttekintése után megállapították, hogy az együttműködés eredményeként a résztvevők releváns szakmai tudása, szakmai kompetenciái bővülhetnek, alkalmuk nyílik kapcsolatrendszerük bővítésére, és a működő közösségeik fejlesztésére. Az első műhelymunka alkalmat adott a résztvevő szakembereknek a személyes ismerkedésre, illetve a képviselt szervezetek tevékenységének sajátos, egyedi aspektusokból történő megismerésére is, a sikerek, eredmények mellett a működés problémái, nehézségei, azok megoldásának lehetőségei is szóba kerültek.

Az empirikus jellegű műhelymunkában a szakirodalomra és elméleti háttérre alapozva a résztvevők saját élményeiket, egyedi vagy általánosítható tapasztalataikat ismertették, azokat közösen elemezték, válaszokat kerestek és adtak a feltett kérdésekre és konklúziókat fogalmaztak meg.

Az elméleti előadást Török Péter történész-levéltáros, a Honismereti Szövetség elnökségi tagja tartotta.

Előadásának témája és tartalma jól illeszkedett a projekt szakmai tartalmához. A közösség és hagyomány egységének összefüggéseit, a kutatómunka tartalmát, jellegét, eredményeit az alábbiak szerint csoportosította:

• helyismeret
• helytörténet
• honismeret

Beszélt a kutató és gyűjtőmunkáról, annak tudományos hozadékáról, az érzelmi-tudati hatásáról és a gyakorlati – közéleti szerepéről, valamint a publikálásról is. Részletesen beszélt a Biharkutatásról, majd a résztvevők kérdéseire adott választ.

A második napon a kutató és gyűjtőmunka jó gyakorlatairól kaptak példákat a résztvevők. Az interaktív szervezési mód lehetőséget adott a téma részletes megismerésére, egy állandó és egy időszakos helytörténeti gyűjtemény kialakításának, létrehozásának minden fontos aspektusát megismerhették. A Csökmői Tájház és a furtai Helyi értékek bemutatására került sor, fotódokumentáció és filmvetítés szemléltette a folyamatokat, szó volt az öntevékenység, az aktivitás szerepéről, az értékek feltárásáról, közvetítéséről, ezek közművelődési és közösségépítő hatásáról és jelentőségéről. Összehasonlították a résztvevők az épített és a tárgyi örökség védelmének általuk ismert gyakorlatát, lehetőségeit, szó volt az ismeretterjesztés módjairól, a gyűjtemények és a helyi közösségek kapcsolatairól.

 

Tréning: Az első tréningen változatos feladatok, gyakorlatok, problémahelyzetek hozták felszínre a résztvevők meglévő szakmai ismeretét, készségeit, attitűdjét, valamint bővítették és fejlesztették is a meglévő szakmai kompetenciákat. Hétköznapi tárgyakból állítottak össze kiállítási anyagot, amelynek koncepciója és címe a csoport megegyezésén alapult, meghívót terveztek a kiállításhoz, valamint tárlatvezetést is adtak. Reflektáltak egymás gyűjteményeire, értékelték saját munkájukat, érveltek döntéseik mellett. Sor került népi hangszerek, használati tárgyak, munkaeszközök felismerésére, játékos vetélkedő keretén belül. Az egyéni, páros, kiscsoportos feladatok, gyakorlatok után plenáris megbeszélések segítették a lezárást. A műhelymunka tapasztalatainak megbeszélésére, szintézisére is alkalmat adtak a tréningfeladatok, az értékmegőrzés és a közösségépítés eredményességének és hatékonyságának feltételeit „forgószínpad” módszerrel állították össze a csoportok. A résztvevők rövid önreflexiója a tréning hatékonyságát támasztotta alá.

Szakmai beszámoló a 2. tanulmányútról

2018 április 28. (szombat)

Csökmőn Z. Nagy Tibor, a Csökmői Hagyományőrző Egyesület elnöke kalauzolt bennünket a néprajzi és helytörténeti kiállítással és népzenei archívummal rendelkező Örökségünk Házában. Innen a 2010-ben Az év tájháza címmel kitüntetett portára igyekeztünk, ahol a vendégeket a Vándor Zenekar vidám citerazenéje fogadta.

Az egyesület munkájának bemutatása után a tájház bejárására is sor került, örömmel fedeztük fel szüleink, nagyszüleink régi használati tárgyait. Amíg a diófa árnyékában Nyilas Eszter kézműves segítségével a szorgos kezek kedves kis emlékeket készítettek csuhéból, szalmából, addig Kerekes Mihály népzenész bihari népdalokat énekelt és tanított a látogatóknak. Örömmel hallgattuk a régi időket idéző történeteit is a tücsökordító földről, a nyakas kálvinista csökmeiek mindennapjairól. Szóba kerültek a falucsúfolók, s megtudtuk, hogy melyik falu lakóit hívják bicskás sárkányhúzóknak, lebbencshasúaknak, talicskaperzselőknek, rákászoknak-pákászoknak. Az ebédre készült finom babgulyás és szilvalekváros kifli koronázta meg a programot.

A Hajdúszoboszlói Fazekasház portáján nemcsak a házigazda, Kiss Jácint fogadott minket, hanem Fűz Andrásné is, aki az Aranyszalma városa, Hajdúnánás Termelői Piacának háziasszonyaként Nánási Portékákkal érkezett. A Szalmakalap Citeraegyüttes műsorát hallgatva ismerkedhettünk a termékekkel: a Katica gyógynövényes szörpökkel, Vargáné Kalapos Magdolna lekvárjaival, a Martinek Farm tejtermékeivel, Pusztai Gáborné szépen díszített mézeseivel, a nemezből, bőrből és csuhéból készült ajándék és használati tárgyakkal. Szekretár Sándorné Manyikának köszönhetően még a híres nánási kalap varrásának is szemtanúi lehettünk. A látogatás végén pedig Fazekas István fazekas, a ház egykori tulajdonosának, életútjával is megismerkedtünk.

Vaskóné Borikát, jó gazdasszony módjára a kertjében találtuk. A Gazdaház tisztaszobájába invitált bennünket, ahol a népi gyógyászat különleges módszereiről is hallhattunk: a nyuvasztásos köpölyözéstől a nadályon át a frászkarikáig. De fény derült arra is, hogy milyen ruhadarab a putina, és mi az a becsületsüllyesztő. A gyógynövénykertben több nyugtató hatású növényt (komló, orbáncfű, levendula) is láttunk, amit bizony nem árt, ha ismerünk felgyorsult, olykor zaklatott világunkban mindannyian. Megtudtuk, hogy nagy melegben a legjobb frissítőt vízhez hozzáadott citromfűvel és borsmentával készíthetünk. De a lenmag jótékony hatása sem maradt már előttünk ismeretlen. Mindannyiunknak nagyon tetszett a kertben éppen most nyíló, szerény kis évelő borsfű is. Megmutatta nekünk Borika a szappanfőzés eszközeit és egy-egy darabot mi magunk is leszabhattunk a nagy tömbből. Uzsonnára kapros dübbenccsel kedveskedett nekünk.

A biharkeresztesi Csicsóka Tájházban Marosán György és felesége, Judit nagy lelkesedéssel számolt be a nap eseményeiről, a ház történetéről, a fejlesztésekről és terveikről. A házaspár és Gréta lányuk által fenntartott tájház olyan rendezvényeket szervez, amely nemcsak a bihari település, hanem az Érmellék kézműveseinek, termelőinek és népzenészeiknek is lehetőséget ad a bemutatkozásra. A tájház saját termékei (szörpök, teák, lekvárok) mellett pl. a Garabuczi Major házi sajtjait is megvásárolhatták az érdeklődők. Az udvaron az őshonos állatok, arrébb a vacsorához megterített asztal és a finom birkából készült étel, szép zárása volt az élményekkel teli napnak. Búcsúzóul ki-ki még csicsókát is kapott a gazdasszonytól.

 

 „Benn a bárány, kinn a farkas” címmel élményekkel teli napot szervezett Ványai Gusztáv és csapata Nagyrábén a Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményében. A portára érve már a nyársra húzott rozmaringos bárány illata hívogatta beljebb a népes látogatók csoportját. Amíg Kenderesi Ferenc és Bogya Pál nagy szakértelemmel felügyelte a báránysült sorsát, addig a porta túlsó oldalán megindult a gyapjú mosása, teregetése. Majd pihentetésként Tóth Ilona Csilla (Déri Múzeum) előadásában a gyapjú előkészítéséről (farkasolás, a gyapjú fellazításának módjai, a kézi kártolás) esett szó. Érdekes képeket láthattunk a fonás módozatairól szerte a nagyvilágból és felidéztük a fonónak, mint közösségnek a jelentőségét is. Érdekes volt a fonás eszközeit kézbe venni (orsó, guzsaly, fonókerék, rokka) és képek segítségével végig tekinteni a halstatti kultúrától, az egyiptomi, a görög, majd római ábrázolásokon át, egészen a szentekig (Szt. Gertrúd és Szent Erzsébet), a reneszánsz és a XVII. századi mindennapi tevékenységén át egészen napjainkig. Az elméleti ismeretek után a gomolya és orda kóstolására került sor, majd a 82 éves Guba Jánosné Margit néni segítségével a gyapjú fonal sodrását/ készítését is bárki kipróbálhatta. Mint ahogy régen a fonóban, itt is dalok tették emlékezetessé a közös munkát. Köszönet érte a bihartordai Fegyver Lajosnak. A jó munka jutalmaként finom ebéd várta a vendégeket: slambuc, báránysült és túrós batyu.

Hajdú-Bihar megye 5 tájháza igazi vendégszeretettel, remek programokkal és finom falatokkal fogadta a Tájházak Napján hozzájuk betérő ismerőst és ismeretlen látogatót is. Köszönjük a lelkesedést, a hagyományok éltetését, az önzetlen munkát. Búcsúzóul mindenhol már a tervekről is szó esett, így biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérünk a tájházak rendezvényeire.

Az első tanulmányi út: Bakonszeg, Nagyrábé és Biharnagybajom

A tanulmányi utunkra a tél egyik leghidegebb napján, gyönyörű hóesésben 2018. február 27-én került sor. Bakonszegen a Bessenyei Emlékházat kerestük fel. A kúriában lévő kiállításon mutatják be Bessenyei életét. Bessenyei György (1747-1811) felvilágosodás kiemelkedő írója, filozófusa. Mária Terézia magyar testőrségében töltött szolgálata után költözött 1781-ben Bakonszegbe, Bakonszegbe beolvasztott pusztakovácsi birtokára és itt gazdálkodott. Itt írta fő művét: A Bihari remete, avagy a Világ így megyen c. filozófiai munkáját és a Tari ménes utazása c. regényét. Végakarata szerint a kúria kertjében kedvenc almafája alatt temetik el. (Hamvait 1940-ben Nyíregyházára vitték.)

Szintén Bakonszegen látogattuk meg a Nadányi-Miskolci-kúriát. A kúriát kívül-belül rendbe hozták, jelenleg néprajzi és helytörténeti gyűjtemény van benne, egyelőre „ömlesztve és rendszerezetlenül” a tárgyak és a gyűjtési források megnevezése nélkül

A második állomásunk Nagyrábé volt.

A Nagyrábén található Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye Ványai Gusztáv egyedülálló néprajzi magángyűjteményét tekintettük meg. 10 év szorgos gyűjtő- és kutatómunkájának eredménye. A gyűjtemény gerincét alkotó Okos Gépek – Találékony Emberek című állandó kiállítás különleges időutazásra invitál a múltba, melyen a látogató betekintést nyerhet a 18-20. századi falusi gazdálkodás hagyományaiba.
Az 1300 m²-en 35 téma köré csoportosított több mint 2000 kiállítási tárgy – egykori mezőgazdasági eszköz és gép – egy része ránézésre ócska, szedett-vedettnek tűnő, néprajzi szempontból azonban igen becses. Többségük házi gyártmány, készítőjük évszázados gyakorlat szerint maga alkotta vagy alakította át, így a tárgyak nem csak az egykori falusi kultúra emlékeit, hagyományait, de alkotójuk képességeit, tudását, ízlését is őrzik.
A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményének otthont adó porta melléképületében 1957 óta pálinkafőzde működik. Az ötféle gyümölcsből – alma, barack, meggy, szilva és törköly – helyben főtt párlatokat a vendégek egyedi gasztronómiai program keretében kóstolhatják végig, melyhez a különleges hátteret a néprajzi gyűjtemény, a kulináris élvezeteket a pálinkák mellett a tájegységre jellemző ételkülönlegességek adják.

Utolsó állomásunk Biharnagybajom volt, ahol először a Művelődési Házban hallottunk előadást Szűcs Sándor életéről és munkásságáról, majd meglátogattuk Szűcs Sándor szülőházát. Szűcs Sándor „A három föld” krónikása (Sárrét, Kunság és Hajdúság), az Alföld régi életformáinak, hiedelmeinek megörökítője. 1946-1949 között a Sárréti Népfőiskola igazgatója volt Bihartordán. 1952-1963 között a Karcagi Györfi István Nagykun Múzeum igazgatójaként dolgozott.

Szakmai beszámoló

5. tanulmányi út: Békéscsaba - Békés – Mezőberény 2019.04.12.

Az Orlai Petrich Soma Múzeumot kerestük fel először a volt Wenckheim - Fejérváry kastély épületében. A „Múltunk emlékei” címmel 2002-ben megnyitott állandó kiállítás a gyűjteményi anyagot sokszínűen mutatja be, a település történetét a korabeli dokumentumok, archív fotók, régi képeslapok mellett a tárgyi emlékek változatosan, az élet minden területére kiterjedően mutatják be. Láthattunk kerámiákat, textíliákat, fa és fém tárgyakat, berendezési, viseleti emlékeket. Őrzik a múzeumalapító Hentz Lajos, és a névadó Orlai Petrich Soma személyéhez fűződő tárgyi emlékeket, dokumentumokat, utóbbitól három történelmi tárgyú festményt is láthattunk. Különlegesség Mezőberényben a Bodoki Károly Vízügyi Múzeum, amely a  Hosszúfoki szivattyútelepen, a Kettős-Körös jobb partján mutatja be a még fellelhető vízügyi gépeket, eszközöket. Az épületen belül több helyiségben láthatók a fennmaradt eszközök, dokumentumok, térképek, fotók. Az udvaron az 1600-as évektől napjainkig megtekinthetők a folyamszabályozáshoz használt eszközök, nagyobb vízgépészeti szerkezetek és vízügyi gépek. A múzeumot 1974-ben nyitották meg. Az 1898-ban gyártott gőzszivattyú-gőzkazán együttes 2012-ben védetté lett nyilvánítva. Az akkor legyártott gép kitűnő minőségben készült el, 120 után is elméletileg üzemképesen áll egykori beépítési helyén. Sajnálatunkra az eső megakadályozta a szabadtéri objektumok részletesebb tanulmányozását, de így is alkalmunk volt a helyi értékmegőrzés egy elismerésre méltó helyszínével, értékeivel megismerkedni.

Békésen a Tájház a város központjához közel található, eredetileg egy jómódú parasztgazda háza volt, ami 1866-ban épült a hagyományos szoba - konyha-szoba elrendezést követve. Az első szobában egy kör alaprajzú kemencét vehettünk szemügyre, az udvaron pedig egy hódfarkú cseréppel fedett disznóól és egy deszkából készült hombár tanulmányozható. A berendezés, a megőrzött tárgyi emlékek bemutatják a parasztcsalád életére, mindennapjaira, szokásaira jellemző környezetet.

Békésen  a Jantyik Mátyás Múzeum állandó kiállításai az alábbiak:

-       A Körös-vidék madárvilága

-       Durkó Emlékszoba

-       Évszázadok viharában - Településtörténeti kiállítás

-       Vata Vára - Régészeti kiállítás

Sokkal több időre lett volna szükségünk a múzeumban, de így is nagyon gazdag, jó tematikával összeállított gyűjteményt látogathattunk meg. A projektünk céljaival összefüggően a településtörténeti kiállítás tanulmányozására  fordítottunk  több időt.

Békéscsabán a Szlovák Tájházban az értékmegőrzés és a közösségépítés jó gyakorlatával találkozhattunk. A tágas udvaron, a régi, igényesen, gondosan megőrzött ház mögött közösségi teret alakított ki a fenntartó szlovák önkormányzat, amelyet családi, közösségi események, rendezvények helyszíneként használhatnak, és használnak is a közösség tagjai. Az épületről, a berendezésről, a gyűjteményről nagyon részletes, sok vonatkozású és érdekes tájékoztatást kaptunk a ház gondnokától. Tanulmányutunkat a Munkácsy Mihály Múzeum felkeresésével folytattuk, a néprajzi gyűjtemény megtekintése mellett egy időszaki kiállítást is megnéztünk. Tanulmányutunkat eredményesnek gondoljuk, az épített és a tárgyi örökség, a hagyományok, az értékek megőrzésének gazdag, változatos helyszíneivel és módjaival találkozhattunk.

Szakmai beszámoló az 5. műhelymunkáról

Téma: Ház és ember – tájházaink közössége

Időpont: 2018. 10.19. – 20.

A műhelymunka résztvevői a tájházak témáját sok aspektusból megközelítve, a szakirodalmat, a rendelkezésre álló, elérhető szakmai információkat és a tapasztalataikat elemző – értékelő módon dolgozták fel az együttes tevékenység során. A műhelymunka a témát bevezető irányított beszélgetéssel kezdődött, amely után egyetértéssel fogalmazták meg, hogy napjainkban a tájházak működtetői a helyi hagyományok, a helyben felhalmozott tudás, a tárgyi és szellemi örökség megőrzését, megismertetését és élővé tételét egyaránt biztosítani képesek. Ma már természetes, hogy a gyűjtemények a rendezvényeikkel, az iskolai oktatás számára nyújtott szolgáltatásaikkal meghatározó közművelődési és közösségformáló feladatokat látnak el.

Az elméleti előadás a tájház fogalmának meghatározásával vette kezdetét, az egymástól eltérő definíciók sajátosságait értelmezve. Az előadó történeti áttekintést adott a tájházak rendszerének kialakulásáról a kezdetektől napjainkig. Részletesebben mutatta be a rendszerváltozás utáni, illetve az ezredforduló utáni folyamatokat, kitért az eredmények bemutatása mellett a működtetés, fenntartás nehézségeire is. Ismertette a Magyarországi Tájházak Szövetségének működését, a szervezet célkitűzéseit, kiemelve, hogy „a tájházakat működtető szervezetek és személyek jó szakmai együttműködésének elősegítése, az ehhez szükséges információellátás és szakmai érdekképviselet biztosításával, továbbképzések, konferenciák szervezésével, szakmai fórumok működtetésével” kívánja segíteni a tájházak közösségét. A tájházak hálózatának mai eredményeiről, a megőrzésről és fejlesztési lehetőségekről, mint a jövőbeli működés kritériumairól beszélt az előadás zárásaként.

Az előadó a résztvevők kérdéseire választ adott, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a műhelymunka.

 A második napon a tanulmányi utakon már felkeresett tájházak, helytörténeti gyűjtemények látogatásának tapasztalatairól számoltak be a résztvevők, kiemelve azok edukációs, ismeretterjesztő és közösségépítő szolgáltatásait.

 

Tréning

A tréningfeladatok hozzájárultak a műhelymunkán elsajátított új ismeretek elmélyítéséhez, a hasznosíthatóság megtapasztalásához. A résztvevők a Tájházszövetség honlapján található adatbázisok, hírek tanulmányozása után a tájházak működésének tetszőlegesen választott aspektusát kiemelve készíthettek szabadon választott formában tájékoztató anyagokat, szöveges – képes ismertetőket. A tematikus kiadványok szerkesztéséhez, előállításához forrásokat, információkat gyűjthettek és rendszerezhettek, az adatgyűjtést kiscsoportokban végezték, kooperáción alapult tevékenységük.  Az online információgyűjtés mellett rendelkezésükre álltak ismeretterjesztő kiadványok, nyomtatott anyagok, a Tájházszövetség, ill a Tájházi Akadémia oktatási anyagai elsődlegesen. A résztvevők az együttes tevékenységüket eredményesnek, hasznosnak minősítették.

5. tanulmányi út: Békéscsaba - Békés – Mezőberény 2019.04.12. Képek

2. műhelymunka

„Hagyomány és közösség” – a folklórműfajok

2018  március 23-24-én került sor a 2. műhelymunkára, ahol a felvidéki és érmelléki partnerszervezeteink mellett helyi résztvevőkkel igen sikeres rendezvényről számolhatunk be. Félezer év térképei címmel nyílt kiállítás a Bihari Múzeumban, amely a Magyar Ferences Rendtartomány, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és Tirts Tamás magánygyűjteményének régi térképeiből és útikönyveiből készült. Dr. Kiss-Rigó László püspök bevezetőjében elmondta, hogy a XVI-XX. századból ad válogatást a kiállítás anyaga.

A kiállítás megtekintése után Kolozsvári István etnográfus Család és hagyomány az Érmelléken címmel mutatta be az Észak-Biharban létrehozott Heit Családi Birtok vállalkozását. Ahogy a meghívóban olvasható volt, Bihardiószeg és Létavértes településein kapcsolódik össze a családi vállalkozás, ahol két ősi kultúra találkozik egymással: a szőlőé és a tormáé.

Ezt követően az érmelléki bort és tormát Heit Lóránd néprajzkutató jóvoltából meg is kóstolhattuk, miközben sok érdekességet tudhattunk meg a hagyományos érmelléki szőlőfajtákról is. A jó hangulatot Heit Lóri és zenekara biztosította. Március 24-én, szombaton, Harangozó Imre néprajzkutató volt a vendégünk, aki Hagyomány és közösség – a folklór műfajok közösségformáló ereje témában rendkívül tartalmas előadással gazdagította ismereteinket, megosztva velünk tapasztalatait a közösség formálás olykor göröngyös, de a jövőre nézve igen nagy jelentőségéről.

2. tréning

2018. április 26-27.

A 3. műhelymunkánk tréningfoglalkozásain a résztvevők aktív közreműködésével, interaktív - reflektív technikák segítségével,strukturált tapasztalatszerző gyakorlatok alkalmazásával kerültek feldolgozásra a műhelymunkán már megismert témák. A feladatok, gyakorlatok az ismeretek bővítéséhez, mélyítéséhez, a készségek és képességek fejlesztéshez, az attitűd formálásához járultak hozzá valós élethelyzetek szimbolizálásával.

A feladatok, gyakorlatok páros, kiscsoportos, plenáris tevékenységekben építettek a résztvevők aktivitására, információ feldolgozásában, szituációs helyzetekben, vitában vehettek részt.

Témáik az épített örökség, a hagyomány, az értékmegőrzés – értékátadás, az értékválasztás problémaköréhez kapcsolódtak, építettek a meglévő szakmai ismeretekre,bővítették is azokat, de a nézőpontváltás képességére is szüksége volt a résztvevőknek több feladatban. A feladatok, gyakorlatok komplex jellege elősegítette, hogy a szakmai kompetenciák fejlesztése mellett megvalósuljon az emberismeret, a társas készségek, a kommunikációs, a konfliktuskezelési készségek, és együttműködési készség fejlesztése is.

A projektben minden tréning feladata a kulturális tudatosság erősítése, a szemléletmód formálása, a résztvevők szakmai – módszertani eszköztárának bővítése. A tevékenységet lezáró önreflexiók azt tükrözték, hogy a közös munkát hatékonynak, eredményesnek gondolta minden közreműködő.

Tanulmány út Vésztő-Mágorra és Biharugrára

2018. október 16.
Szakmai beszámoló

Gyönyörű októberi napon ismerkedtünk meg Vésztő Mágoron a régészeti bemutató teremmel. A Csolt Monostor állandó kiállításával tárlatvezetéssel ismerkedtünk meg,a domb történetével az újkortól a török hódoltságig. A pásztortanyán ízelítőt kaptunk a Körösök vízi világáról, megismertük a halászat ősi eszközeit. Az őszi verőfényben gyönyörködtünk és ismerkedtünk a Népi Írók Szoborparkjával, utána Biharugrán a szépen felújított és rendben tartott Szabó Pál emlékházzal ismerkedtünk meg és számtalan új ismerettel gazdagodtunk a tárlatvezető segítségével. Végül pedig a biharugrai falumúzeumot látogattuk meg.

I. Vésztő-Mágor Régészeti bemutatóhely

Az emlékhely területén, a Sebes-Körös egykori medrének szeszélyes kanyargásával körülzárt természetvédelmi területen egymás mellett két különleges, 9-10 méter magas kiterjedt halom áll.
Az egyik földhalomba vágott szelvényben: újkőkori, rézkori és bronzkori házak, hulladékgödrök, vermek, szabadtéri tűzhelyek, valamint az újkőkori és rézkori temetőrészletek leletein keresztül nyerünk bepillantást az egymást követően megtelepedett népek, illetve népcsoportok mindennapi életébe és hiedelemvilágába.

Csolt-Monostor

Az állandó kiállítás, 1982. augusztus 25-én nyílt meg, amely a domb történetét mutatja be, az újkőkortól a török hódoltság koráig. Az itt feltárt gazdag leletanyag az 1810 és 1812 között épített hatalmas Weinckheim borospincében került kiállításra.
Sikerült kibontani a táj X-XII. század nagyhatalmú családja, a Csolt nemzetség Árpád- kori monostorának maradványait. Az is bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, melyekhez hasonlóak az ország más részein csak királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában találhatók. Művészettörténeti jelentőségük az Alföldön az adott korszakban különösen kiemelkedő.

Pákásztanya, tanösvény, újkőkori lakóház

A Pákásztanya a halászat és gyűjtögetés ősi foglalkozásának állít méltó emléket. A kétosztatú alacsony ház belső terében különböző használati tárgyak (edények, hálók, tapogatók, varsa…) tekinthetőek meg.
A látnivalók között megtalálható még egy újkőkori lakóház eredeti méretű rekonstrukciója, az adott korra jellemző használati tárgyakkal.A természetkedvelőket, túrázókat egy tanösvény várja a Holt- Sebes- Körös partján. Ezáltal megfelelő lehetőséget kínálunk a vízparti, valamint az eredeti növény és állatvilág megismerésére.

Népi Írók Szoborparkja

A két világháború között kibontakozott egy olyan népi mozgalom, melyen belül az úgynevezett népi írók is tevékenykedtek, alkottak, s ennek is kitűnő emléket állít Vésztő-Mágor.
A történelmi emlékhelynek szerves része a Népi Írók Szoborparkja, amelyben a nehéz sorban élő emberek életét, küzdelmét bemutató írók, költők, tudósok, közéleti személyek szoborportréi láthatók.

II. Biharugra

Szabó Pál Irodalmi Emlékház

1987-ben vásárlás útján a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága kezelésébe került az épület, s ezzel hivatalosan is múzeumi rangra emelkedett. A múzeum egész évben látogatható. Szabó Pál kedvelt munkahelye, napfényes verandája ma is úgy áll, mint életében. A kiállításon az író egykori dolgozószobája és könyvtára látható. Az Emlékházban halálukig az író lánya és az ő férje, Mikita István látták el a gondnoki teendőket. Az Emlékházat évről-évre egyre többen keresik fel, köztük számos a külföldről érkező vendég is. 2007. november 17-én került felavatásra az épület keleti oldalán, a bejárat mellet elhelyezett emléktábla, amelyen 42 híres és jelentős személy neve van felsorolva. Azoké, akik e házban megfordultak annak idején Szabó Pál vendégeként. A 2008. tavaszán felújított Szabó Pál Irodalmi Emlékház jelenlegi fenntartója – a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága – a jó gazda gondosságával igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Biharugra község önkormányzata évek óta jelentős segítséget nyújt a fenntartónak az épület állagának megóvásához. A karbantartáshoz építőanyagokkal, gépekkel és a közmunkában foglalkoztatottak élőmunkájával járult hozzá a település. Az emlékház a hét minden napján hozzáértő idegenvezetéssel várja a látogatókat.

Falumúzeum

A ház tulajdonosa 2009-ben arra a döntésre jutott, hogy 100 esztendőre átadja a községnek az épületet használatra. Így kerülhetett sor arra, hogy méltó helyet alakítsanak ki a Falumúzeum számára. Az épület az adományozás idején leromlott állapotban volt. Az északnyugati sarkában lévő egyik helyiségben például a vakolatot teljesen le kellett verni. A vakolat eltávolítása után itt boltívek, falfülkék váltak láthatóvá a falban és egy erősen kormos falú kis fülkeszerű nyílás került elő. Ez utóbbiak láthatók maradtak a felújítás után is. Topa Sándorné évek óta gyűjtögette a régi használati tárgyakat a könyvtárban, mások a régi fotókat és emlékeket gyűjtötték egy majdan megvalósuló kiállítási lehetőség, egy helyi múzeum számára. Amikor elérhető közelségbe került a lehetőség, akkor a falu lakosai igazán sok anyagot, kiállítható tárgyat ajánlottak fel. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum segítette a rendszerezést. A gyűjtemény bepillantást ad az itteni emberek életébe, elődeik életmódját, szokásait, hagyományait közvetítik a tárgyak.

 Berettyóújfalu, 2018. október 24.

Szakmai beszámoló
a Tájak-Házak-Ízek Fesztiválról

 

 1. A támogatott tevékenység megvalósulása 
 

A fesztivált 2018. szeptember 15-én rendeztük meg, hagyományteremtő szándékkal. Az egész napos esemény helyszíne a Morotva ligetben volt, a környezet minden vonatkozásban illeszkedett a tervezett események, programok, kikapcsolódást, szórakozást biztosító tevékenységek tartalmához, lefolyásához. A helyszínt előzetesen többször bejártuk, a megvalósításban közreműködők számára megfelelő részletességű információs helyszínrajz készült a tájékoztatásadás, a kapcsolattartás segítésére. A programelemek színvonalas megvalósításához elegendő hely volt biztosítva, a munkavédelmi, tűzvédelmi, érintésvédelmi előírások betartásához szakemberek segítségét is igénybe vettük. A főzőverseny résztvevőinek pavilonokat, asztalt, sörpadokat, tűzifát biztosítottunk szükség és igény szerint. A résztvevők számára nagyméretű információs tábla és programplakátok kihelyezésével adtunk megfelelő tájékoztatást, a megvalósításban közreműködő szakemberek, segítők, önkéntesek a program logójával ellátott piros színű pólókban adtak felvilágosítást, eligazítást a program teljes időtartama alatt.

A fesztivál programelemei kifejezték az elnevezésében szereplő szavak tartalmát: több hazai és határon túli tájegység megjelent a résztvevők, közreműködők lakóhelyében, a népi játékokban, a tárgyalkotásban, a zenében, dalban és a táncban, a kiállított kézműves termékekben, a különböző szórakoztató műsorokban. A házak az épített örökségre utalás mellett az életmód, a szokások, a hagyományok felelevenítésére, továbbadására, a közösségépítés, a közösségformálás lehetőségeire épülő, azt erősítő programokkal jelent meg a fesztiválon. Az ízek mindkettőhöz szervesen illeszkedett, a főzőverseny résztvevői nagy változatossággal mutatták be a különböző vidékek hagyományos, vagy a közösség által megújított, átalakított ételeiket, gasztronómiai alkotásaikat.

A fesztivál programjai 8:00 órától 21:00 óráig minden korosztály számára biztosítottak közösségi tevékenységeket, interaktív tudásszerző tevékenységeket a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek mellett. A célcsoport a fesztivál minden programjában térítésmentesen vehetett részt.

1.1.   A megvalósult programok leírása 
 

8:00 - Főzőverseny: 35 csapat nevezett be a versenyre, határon belülről és határon túlról. Minden korosztály képviseltette magát, a középiskolásoktól a nyugdíjas korúakig férfiak – nők alkották a csapatok tagjait. A négy tagú zsűri a megjelenést, a főzőhelyszín berendezését, az ételek elnevezését, küllemét, állagát, tálalását, ízét egyaránt értékelte, a csapatok az értékelés szempontjait előzetesen megismerték.
9:30 „Csűrdön gölő” Néptánccsoportok, népdalénekesek műsora. A színpadon egymást követően több, gyermek és felnőtt tánccsoport - Bajnóca, Kökörcsin, Boróka, Cserbóka, Bihar– mutatta be a különböző tájegységek táncait, dalait. 
11:00 – Holló együttes: Vásárfia – gyerekműsor nem csak gyerekeknek
A szekszárdi zenekar interaktív, hangulatos összeállítással énekeltette és mozgatta meg a közönségét, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló, albumaikról ismert dalokkal.
12:00 – Örökzöld dalok
Karcagi nagy Zoltán és Andy műsora
13:00 – FÉK és Gyáni István műsora a Valcer Táncstúdió közreműködésével: retro és mai slágerek hangzottak el
14:00 Körömvirág együttes
Műsorukat a zenei hagyományápolás céljával állították össze.
14:30  –  Hollóének  Hungarica  –  középkori  dallamok  mellett  népzenei,  világzenei átdolgozások hangzottak el fúvós, húros és ütős hangszereken
15:00 – Kokas Banda
A  tiszapéterfalvi  (Kárpátalja)  együttes  a  népzenei  örökségátadás,  a  népdalkincs megőrzése, népszerűsítése, továbbadása céljával muzsikált a színpadon
16:00 – A főzőverseny eredményhirdetése, a díjak átadása Minden résztvevő csapat dísztányért és emléklapot kapott
17:00 - Hollóének Hungarica – középkori dallamok, népzenei, világzenei átdolgozások fúvós, húros és ütős hangszereken
17:30 – Molnár György és koncertzenekara Közreműködik: Nádas György
19:00 – Sasvári Sándor különleges lovas műsora 
20:00 – Pély Barna szólókoncertje

Kisérő programok:
-      Játszóházak
-      Kézműves bemutatók és vásár
-      Népi játszótér kosaras körhintával
-      Tréfás népi játékok
-      Óriás virágoskert
-      Kádár Ferkó fotószínháza
-      Óriáspalacsinta – sütés a nap során 3 alkalommal
-      Viseletekbe öltözés

2. A támogatott tevékenység megvalósításának szakmai céljai

-      a kulturális örökségünk minél szélesebb körű megismertetése
-      a hagyományos népi kultúra ismeretanyagának közvetítése, átörökítése, továbbadása
-      a folklór társadalmi, kulturális jelentőségének, szerepének hangsúlyozása a jelenkor kultúrájában-      nemzetközi hagyományőrző- és társadalmi kapcsolatok, együttműködések megerősítése, új kapcsolatok létrejöttének segítése
-      példaadása programok segítségével egymás, illetve más kultúrák, más emberek elfogadására
-      alkalom- és esélyteremtés a kisebb, vagy hátrányosabb helyzetű helyi közösségek megfelelő színvonalú művelődési programjainak kialakításához
-      a szociokulturális háttérből, életkorból egyéni helyzetből eredő hátrányok kompenzálása a közösségben történő hagyományápolással, a közösségi tudásmegosztással

3. A támogatott tevékenység tapasztalatai és eredményességének elemzése

A Tájak – Házak - Ízek Fesztivál leghangsúlyosabb eredménye az, hogy a programok, tevékenységek, események, látnivalók változatosságával, sokszínűségével szinte minden társadalmi csoportot és minden korosztályt meg tudott szólítani, el tudott érni. A fesztivál helyszínének tudatos megválasztásával a résztvevők megfelelő, rendezett, hangulatos környezetben ismerkedhettek a hagyományőrzéssel, a kulturális örökségünk széles spektrumát átfogó programelemek folyamatosan lehetőséget adtak mindenki számára a tartalmas kikapcsolódásra, szórakozásra, művelődésre
Programjainkon Bihar kulturális öröksége mellett ismerkedhettek különböző korok, más tájak, nemzetek zenei és táncos hagyományaival, viseleteivel, szokásaival,tárgyaival, termékekkel, játékokkal, és megkóstolhatták az ételeiket is. A fesztivál elősegíti különböző kultúrák, hagyományok találkozását, párbeszédét, felébresztheti az identitáskeresés iránti vágyat, bővíti, megerősítiaz egyén és a közösség kapcsolatrendszerét, segíti az értékválasztást, az értékrend formálását. Közvetítő szerepet tölt bea szűkebb és tágabb környezet kulturális értékeinek megismerésében, ezzel hozzájárul a tradíciók, szokások élővé tételéhez, a különbözőségek megértéséhez és elfogadásához.

A fesztivál szintén fontos eredménye a fiatalok, a gyermek- és ifjúsági korosztály nagyszámú jelenléte, a programokban való részvétele, közreműködése kulturális örökségünk megismerésében, továbbvitelében. Eredmény a különböző korosztályok és társadalmi csoportok együttműködése, közös tevékenysége, mely által kulturális örökségük különbözőségei mellett megtalálják az azonos, közös elemeket a hagyományokban, szokásokban, a távolságok kulturális identitásuk érvényesítése mellett is jelentősen csökkennek, ez segíti a kölcsönös elfogadást, elismerést és a további együttműködést. A programokban jelen lévő, megismerhető tárgyi és immateriális, kulturális örökségünket alkotó értékek nagy száma, változatossága bővítette a résztvevők ismereteit, hozzájárult kulturális tudatosságuk formálásához.

Szakmai megvalósítók:
-      projekt munkatársai: 5 fő
-      közreműködők: 12 fő
-      önkéntesek: 15 fő

Partnerek:

-        Nadányi Z. Műv. Ház
-        Bihari Múzeum
-        Bodorka Népmesepont
-        Bihari Népműv. Egyesület
-        Bihari Szakképzési Centrum
-        Termelők, kiállítók

A fesztivál 22 programjában a fellépő közreműködők száma: 45 Főzőversenyen résztvevők: 130 fő

Résztvevők becsült száma: 1200 fő

Minden programelem megvalósítása a környezet védelmének, a környezettudatos magatartás elvárásainak betartásával történt.

Nyilvánosság:
1.  Tájak – Házak – Ízek Fesztivál Bihari Hírlap XXVIII.évf. 9. szám

2.  https://www.facebook.com/Tájak-Házak-Ízek-Fesztivál-460632194443359/

3.  Tájak – Házak – Ízek Fesztivál http://mobil.berettyotv.hu/index.php?oldal=1&kateg=&id=1538

4.   Nem mindennapi ételkóstolón jártunk Berettyóújfaluban 
http://www.haon.hu/nem-mindennapi-etelkostolon-jartunk- berettyoujfaluban/3985647

5.  http://www.biharimuzeum.hu/muzeum/hirek/tajak-hazak-izek-fesztival

ADATBÁZIS

 

Szakmai beszámoló a 6. műhelymunkáról

 

Téma: Árulkodó tárgyak – a gyűjteményekben őrzött műtárgyak jelentősége

 

Időpont: 2018. 11.30 -12.01.

 

A műhelymunka résztvevői konkrét, aktuális, szemléletes, megtapasztalt gyakorlati példákat elemezve, megvitatva, következtetéseket megfogalmazva folytattak szakmai megbeszélést a gyűjteményekben őrzött műtárgyak jelentőségéről.

Az interaktív műhelymunkát bevezető, és sok gyakorlati példával, prezentációval megtartott előadás szorosan kapcsolódott a témához, metodikája illeszkedett a Tájházi Akadémia oktatási anyagához.

Az előadás vázlatos tematikája:

• Előkészületek a tájházi kiállításhoz – fontos a település történetét, néprajzát jól ismerő szakember bevonása
• Előzetes felmérés és anyaggyűjtés – az épület szerkezetének, beosztásának, korábbi funkciójának jellemzői, az egykori lakók társadalmi helyzete, életvitele, a korábban gyűjtött anyag felmérése
• A tervezett hasznosítás koncepciója – a helyiségek, a porta, a gazdasági épületek kiállítási, foglalkoztatási funkciója
• Tárgygyűjtés, kiválasztás – meglévő anyag szelektálása, gyűjtési felhívás, a dokumentáltság biztosítása
• Időmetszet a berendezésben – életszerűség, enteriőr jelleg kialakítása
• A kiállítás rendezése – berendezési terv, tárgylista, nyilvántartások, a működést befolyásoló részletek
• Demonstrációs tárgyak, anyagok és eszközök a tájházakban - rendezvények, fesztiválok, oktatás céljaira szükség szerint hiteles másolatok
• A kiállítás gondozása – folyamatos állagvédelem, karbantartás szükség szerint szakember bevonásával, látogatókról statisztikák, vendégkönyv, az érdeklődés fenntartása a gyűjtemény iránt

A továbbiakban a műhelymunka résztvevői megismerkedhettek a Tájház Szövetség Tájház Akadémia kiadványaival, oktatási anyagaival, majd a határon belüli és kívüli tárgygyűjtés, tárgykiállítás gyakorlatáról, saját megfigyeléseikről, tapasztalataikról folytattak eszmecserét. A megbeszélés a tárgyak gyűjtésének, kiállításának a közösségépítésben, az értékközvetítésben, a hagyományok továbbéltetésében betöltött szerepére fókuszált. Ennek fontos aspektusaként került szóba a gyűjtemények esélyegyenlőséget, esélykiegyenlítést előmozdító szerepe. A különböző előéletű, különböző társadalmi helyzetű, más etnikumú emberek, csoportok megőrzött, bemutatott környezete, használati tárgyai, ezeken keresztül a szokások, az életmód megismerése lehetőséget ad a jobb megértésre, az elfogadásra. Segíthet ez a megismerés, megértés a gondolkodás sztereotípiáinak lebontásában, a hátrányok csökkentésében, a kölcsönös elismerésben. A műhelymunkát a résztvevők a záró beszélgetésben hatékonynak, eredményesnek minősítették.

Szakmai beszámoló
7. műhelymunka

2019.03.19. – 03.20.

 

„Tájunk háza 2. – A műemléki és helyi értékű épületek hasznosítási lehetőségei”

 

A műhelymunka az aktualitások megbeszélésével vette kezdetét, szó volt az adatbázisba bekerülő objektumok fontosabb részleteiről, a kiadványok szakmai tartalmáról, a projekt előrehaladásáról.

Az elméleti jellegű előadás fontosabb fókuszpontjai a következők voltak:

• Hogyan lehet úgy elvégezni egy értékmegőrző beruházást, műemlék-helyreállítást, hogy az minél pozitívabb hatással legyen a helyi gazdasági-társadalmi környezetre, valódi gazdára találjon és hosszú távra fenntarthatóvá váljon?
• Miben különbözik a közösségi tervezés a hagyományos tervezési folyamattól?
• Milyen funkciók, üzleti modellek működnek egy fenntartható, önfenntartó közösségi használatú épületnél?

Az előadó a helyi értékű épületek hasznosítási lehetőségeit érdekcsoportok szerint is osztályozta:

• Műemléki érdek: az épület, a múlt megőrzése, visszaállítása, minimális beavatkozással
• Környezeti érdek: energiatudatosság (pl. szigetelés)
• Társadalmi érdek: komfortos közösségi használat (pl. fűthető rendezvénytér), életminőség növekedés, hátránykompenzáció
• Gazdasági érdek: az épület hosszú távú gazdasági fenntarthatósága a helyi gazdaság élénkítésén keresztül (pl. turisztikai szolgáltatások, társadalmi vállalkozások, helyi termelői szolgáltatások bővítése)

Az előadást követően és a felmerült kérdések megválaszolása után kötetlen szakmai beszélgetésre került sor, a fontosabb felvetések a hasznosított, vagy a jövőben hasznosítható  épületek értékmegőrzési, értékközvetítési vonatkozásait helyezték előtérbe:

• az épület/épületegyüttes megjelenésével képvisel értéket, az adott település örökségének része, karakteréből, a hozzátapadó történeti, történelmi vonatkozásokból adódóan megőrzendő érték
• adott az épülettel kapcsolatban a helyi közösség által megfogalmazott igény az épület megtartására, új funkcióval történő megtöltésére

A műhelymunka második részében a résztvevők a már hasznosított és ismert műemléki és helyi értékű épületek működésének társadalmi, közösségi és gazdasági vonatkozású eredményességét elemezték. A témához illeszkedő tapasztalataikat, ismereteiket megosztották egymással. Az irányított beszélgetés kiemelt része volt az esélyegyenlőség biztosításának, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatásának, a közösségek megerősítésének kérdésköre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az értékmegőrzés, az értékközvetítés ezeket jelentősen segítheti, hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez, a települések népességmegtartó ereje növekedhet, az életminőség javulhat. A műhelymunkát a résztvevők hatékonynak, eredményesnek minősítették.

Szakmai beszámoló 8. műhelymunka

 

2019.04.15. – 04.16.

 

Téma: Magyar tájházak Szlovákiában

 

A műhelymunka első részében a résztvevők megbeszélték a projekt előrehaladásával összefüggő aktualitásokat.

Az elméleti előadás a Szlovákiában létrehozott magyar tájházakból néhányat részletesen mutatott be, sok képpel prezentálta az előadó a gyűjtemények környezetét, a kiállított tárgyakat, eszközöket részletes magyarázatokkal mutatta be. A néprajzi, helytörténeti gyűjtemények közül kiemelte Vámosmikola magyar tájházát, mint az egyik legrégebben létrehozott gyűjteményt. A tájház sokrétű betekintést ad az Ipoly-mente lakosságának néprajzi örökségébe, folklórjába. A három osztatú ház a XIX.,  és a XX. század fordulóján épült: első házból, tiszta konyhából és hátsóházból áll. A sátortetős épületet cseréppel fedték, szobái padlósak, mennyezete gerendás. A tisztaszoba, azaz az első ház két ablaka az utcára, egyik az udvarra néz. A középső helyiség a tiszta konyha, ahol egykor csikósparhelttel fűtöttek. Itt kapott helyet a szép cserépedény-gyűjtemény: a tányérok, korsók, köcsögök, siranyak gazdag gyűjteménye. A hátsóház a konyha és a háziipar kellékeinek gazdag tára. Igen bőséges a kenderfeldolgozás eszközeinek gyűjteménye, valamint a mezőgazdasági eszközök együttese. Tervezik, hogy élő, interaktív tájházként működtetik, de ehhez még nincsenek meg a feltételek. Ipolynyék, Inám és Csata néprajzi, helytörténeti gyűjteményei is bemutatásra kerültek.

Az egykori gömöri élet mindennapjaiba ad betekintést a Beretkén található tájház, amely a 18. század közepén épült, elsősorban a népi élethez tartozó tárgyakat, eszközöket mutat be. Vágsellye tájházában bútorokból, munkaeszközökből, edényekből álló kiállítást rendeztek be. Az előadó beszélt még Csáky Károly tanár, etnográfus tevékenységéről, a Felvidék helytörténetének kutatásában elért eredményeiről, online és nyomtatott formában megjelent munkáit ajánlotta a résztvevők figyelmébe.

A műhelymunka második részében a résztvevők saját élmény és tapasztalatmegosztása a szakmai tartalmi, módszertani kérdésekre fókuszált, a  partnerségépítés további lehetőségeit  tekintették át. Kiemelten foglalkoztak az együttműködés esélyteremtő, hátránycsökkentő lehetőségeivel, az etnikai, társadalmi különbségekhez fűződő gondolkodási sztereotípiák, az előítéletek megszüntetésének lehetőségeivel.

Tréning

A tréning első részében a csoportközi és szervezeti kommunikáció fejlesztését elősegítő feladatokat oldottak meg a résztvevők (Egyenlőtlen erőforrások). A csoportos döntéshozatalt segítő, az érték és normaválasztást kifejező, a viselkedésváltás ösztönzését fejlesztő tréninggyakorlatok változatosan jelentek meg a páros, kiscsoportos és plenáris együttműködésben. Ezt követően az előadáshoz illeszkedő témákban gyűjtöttek anyagot a Felvidék helytörténeti gyűjteményeiről, a magyar tájházakról, azok hagyományőrző és edukációs, közösségépítő tevékenységéről. Szabadon választott módon mutatták be a csoportok kutatásuk, információgyűjtésük eredményét, rövid előadások, tablók és prezentációk formájában. A tréningen a szükséges anyagok, kellékek, eszközök most is megfelelően álltak a résztvevők rendelkezésére. A záró plenáris beszélgetésbenh a közös munkát eredményesnek minősíteték.

Szakmai beszámoló az 9. műhelymunkáról

 

Téma: Ház és ember – tájházaink közössége

 

Időpont: 2019.09.23.-09.24

 

Az első részben a műhelymunka résztvevői a tájházak témáját sok aspektusból megközelítve, a szakirodalmat, a rendelkezésre álló, elérhető szakmai információkat és a tapasztalataikat elemző – értékelő módon dolgozták fel az együttes tevékenység során. A műhelymunka a témát bevezető irányított beszélgetéssel kezdődött, amely után egyetértéssel fogalmazták meg, hogy napjainkban a tájházak működtetői a helyi hagyományok, a helyben felhalmozott tudás, a tárgyi és szellemi örökség megőrzését, megismertetését és élővé tételét egyaránt biztosítani képesek. Ma már természetes, hogy a gyűjtemények a rendezvényeikkel, az iskolai oktatás számára nyújtott szolgáltatásaikkal meghatározó közművelődési és közösségformáló feladatokat látnak el.

Az elméleti előadás a tájház fogalmának meghatározásával vette kezdetét, az egymástól eltérő definíciók sajátosságait értelmezve. Az előadó történeti áttekintést adott a tájházak rendszerének kialakulásáról a kezdetektől napjainkig. Részletesebben mutatta be a rendszerváltozás utáni, illetve az ezredforduló utáni folyamatokat, kitért az eredmények bemutatása mellett a működtetés, fenntartás nehézségeire is. Ismertette a Magyarországi Tájházak Szövetségének működését, a szervezet célkitűzéseit, kiemelve, hogy „a tájházakat működtető szervezetek és személyek jó szakmai együttműködésének elősegítése, az ehhez szükséges információellátás és szakmai érdekképviselet biztosításával, továbbképzések, konferenciák szervezésével, szakmai fórumok működtetésével” kívánja segíteni a tájházak közösségét. A tájházak hálózatának mai eredményeiről, a megőrzésről és fejlesztési lehetőségekről, mint a jövőbeli működés kritériumairól beszélt az előadás zárásaként.

Az előadó a résztvevők kérdéseire választ adott, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a műhelymunka.

 A második részben a tanulmányi utakon már felkeresett tájházak, helytörténeti gyűjtemények látogatásának tapasztalatairól számoltak be a résztvevők, kiemelve azok edukációs, ismeretterjesztő és közösségépítő szolgáltatásait. Beszámoltak, ismertették a szolgáltatások közösségformáló tevékenységeiben a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását célzó jó gyakorlatokat, például a tájházhoz szorosan kapcsolódó énekkarok, tánccsoportok, kézműves közösségek felzárkóztatásban elért eredményeit. A helyi, környékbeli nevelési – oktatási intézményekkel sok tájház, helyi gyűjtemény alakított ki jó együttműködést. Projektünkben a tanulmányi utakon szintén célunk volt az esélyegyenlőség biztosítása, hátrányos helyzetűek, roma származásúak egyaránt részt vettek a térség gyűjteményeinek megismerésében.

 

Tréning

A tréningfeladatok hozzájárultak a műhelymunkán elsajátított új ismeretek elmélyítéséhez, a hasznosíthatóság megtapasztalásához. A résztvevők a Tájházszövetség honlapján található adatbázisok, hírek tanulmányozása után a tájházak működésének tetszőlegesen választott aspektusát kiemelve készíthettek szabadon választott formában tájékoztató anyagokat, szöveges – képes ismertetőket. A tematikus kiadványok szerkesztéséhez, előállításához forrásokat, információkat gyűjthettek és rendszerezhettek, az adatgyűjtést kiscsoportokban végezték, kooperáción alapult tevékenységük.  Az online információgyűjtés mellett rendelkezésükre álltak ismeretterjesztő kiadványok, nyomtatott anyagok, a Tájházszövetség, ill a Tájházi Akadémia oktatási anyagai elsődlegesen. Az elkészült anyagok plenáris értékelésében szempont volt a környezettudatosság, a fenntarthatóság, a szolgáltatásjavító tevékenységek hangsúlyozott megjelenése, és az esélykiegyenlítés szempontjainak érvényesítése, az esélyegyenlőség biztosítása. A résztvevők az együttes tevékenységüket eredményesnek, hasznosnak minősítették.

Szakmai beszámoló a 10. műhelymunkáról

 

2019.10.15. 10.16.

 

Téma: Magyar tájházak Romániában

 

 

A műhelymunka első részében elméleti előadásra került sor. A bevezetőben az előadó elmondta, hogy Romániában a jelenleg is működő kiállítóhelyek mind az utóbbi 26 évben létesültek, a kiállítások anyaga általában magánemberek gyűjtésének az eredménye. Több tájházat is alapítottak, többségük önkormányzati tulajdonban van, kivétel a gálospetri és szalacsi tájház. Az elmúlt években alakult Romániai Falusi Magángyűjtemények és – múzeumok Hálózata , amely 36 gyűjtemény tart nyilván. A tájházak különböző társadalmi helyzetű családok életterét, életmódját mutatják be, az épületek stílusa is különböző. Több helyreállított udvarházban és középületben tematikus kiállítások nyíltak.

Részletesebben a következő gyűjteményeket mutatta be az előadó:

• Érkörtvélyesi Falumúzeum
• Gálospetri tájház
• Szalacsi tájház (zsellérház)

Beszélt az épületek természeti és épített környezetéről, a házak szerkezetéről, építészeti, műszaki jellemzőiről, beosztásáról, a különlegességekről, a jellemző díszítésekről. A néprajzi, helytörténeti gyűjtemények változatosan mutatják be az egykori élettereket, az életmódot, ezt változatos képanyaggal szemléltette az előadás. A korabeli bútorok (pl. flóderes deszkaágy, gyékénykanapé, gyékényágy, gyékényszékek, flóderes asztal, festett atúzsér (felső részén polcos kredenc), festett vizes pad), konyhai eszközök, szövött, hímzett textíliák, az ezek előállításához használt eszközök, a ház körüli munkák szerszámai, bizonyos mesterségek szerszámai, mezőgazdasági eszközök egyaránt megtekinthetők a gyűjteményekben.

Az előadást követően az előadó megválaszolta a feltett kérdéseket.

A műhelymunka második részében az Érmellék, Partium, Szilágyság, Székelyföld magyar tájházairól, a legkülönbözőbb honismereti, néprajzi gyűjteményekben szerzett tapasztalataikról folytattak megbeszélést a résztvevők. Több aspektusból elemezték az adott településen élők, a hagyományőrző közösségek, a folklórcsoportok, a kézművesek, bármely tárgyalkotó közösség kapcsolatát a helyi falumúzeummal, tájházzal.  Beszámoltak az általuk ismert együttműködések formáiról, azok továbbfejlesztési lehetőségeiről. Összefüggéseket, példákat, gyakorlatokat kerestek a helyben maradást, a hátránykompenzációt elősegítő együttműködésekre. A határon túli szakemberek a meglévő nehézségekről is beszámoltak, ezek jellemzően infrastrukturális problémák, de a gyűjtemények megfelelő elrendezése, kiállítása, karbantartása sem mindig kielégítő a szakmai kompetenciák hiánya miatt. Ugyanakkor szembetűnő, hogy az épített és tárgyi örökség megőrzése, megmutatása egyre több településen olyan igény, amely a közösséghez tartozást fejezi ki, azt erősíti. A résztvevők ezt követően megbeszélték a soron következő szakmai feladataikat. A műhelymunkát hatékonynak és eredményesnek minősítették.

Szakmai beszámoló a 11. műhelymunkáról

2019.11.11. – 11.12.

 

Téma: Román tájházak Magyarországon

 

 

A műhelymunka az aktualitások megbeszélésével kezdődött. Az elméleti előadás bevezetőjében történeti áttekintést adott az előadó a Magyarországon élő román kisebbségről, megemlítve, hogy működik önkormányzatuk, a törvényekben szabályozott módon működnek oktatási, kulturális intézményeik, szervezeteik.  A Magyarországi Románok Kutatóintézete szervezett kereteket biztosít a magyarországi román kisebbségkutatás számára. Az Intézet keretében folyó kutatások a hazai román közösség demográfiai, néprajzi, nyelvészeti, történeti, vallási, oktatási, szociológiai, társadalom és politikatörténeti vizsgálatára irányulnak. Az Intézet munkájába bevont kutatók a hazai tudományos közélet elismert szakemberei.

Az előadó részletesen mutatta be a Békés megyei Kétegyházán található román tájházat amely 1984-ben nyílt meg. A ház a 19. század közepén épült, de 1920 körül átépítésekkel szerkezete megváltozott.
 Az 1920-as évek román középparaszti lakáskultúráját reprezentáló berendezési tárgyak egy része eredetileg is a ház berendezéséhez tartozott, legnagyobb része helyi gyűjtés eredményeként került a tájházba. A helyi lakosság által ajándékozott tárgyakat a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeuma néprajzi gyűjteményéből kölcsönzött anyaggal egészítették ki a tájház berendezői. A hagyományos berendezés egyaránt tartalmazza a helyi mesteremberek és a távolabbi vidékek iparosai által készített tárgyakat és eszközöket. 2004 óta a tájház tulajdonosa az Országos Román Önkormányzat, fenntartója pedig az MROÖ Dokumentációs és Információs Központja. 2010-ben az épületegyüttes egy új előadóteremmel bővült. Rendszeresek a hagyományőrző, közösségépítő rendezvények a tájházban.

Az Eleken található román nemzetiségi tájház gazdagon berendezett tájszobával fogadja a látogatókat,

 szintén biztosít helyet a település közösségi rendezvényeinek.

Az előadást követően az előadó megválaszolta a felmerülő kérdéseket.

A műhelymunka második részében a témához kapcsolódó irodalmat tekintették át a résztvevők. Az irányított beszélgetésben az esélyegyenlőség biztosításának módjait, lehetőségeit tárgyalták meg. Az etnikai alapú szociokulturális azonosságok – különbözőségek megismerésének, megértésének és elfogadásának jó gyakorlatait keresték elsődlegesen a gyűjtemények, kiállítóhelyek hagyományőrző, közösségépítő, turisztikai szolgáltatásaiban. Átvehető, adaptálható példákat, működő tevékenységeket, kialakult gyakorlatot kerestek a szolgáltatásjavító eljárásokra, intézkedésekre, amelyeknek gazdaságélénkítő, elvándorlást akadályozó hatása is kimutatható a közművelődési hatások mellett. A résztvevők a témával összefüggő saját tapasztalataikat is megosztották egymással.

Tréning

A tréning első részében a csoportdinamikát, csoportkohéziót fejlesztő interaktív, reflektív tréningfeladatokat iktatott be a tréner, amelyekben páros, kiscsoportos és plenáris módokon vettek részt a jelenlévők. A kulcskompetenciák szintjét változatos módon növelő gyakorlatok főként a kommunikáció, a kulturális tudatosság, az aktív állampolgárság fejlesztéséhez járultak hozzá. A tréningfeladatokhoz szükséges kellékek, eszközök megfelelő színvonalon és mennyiségben biztosítottak voltak.

A tréning második részében spontán módon alakult párok egy szabadon választott hazai, vagy határon túli gyűjteményt, kiállítóhelyet mutathattak be, amely lehetett

• tájház
• tájmúzeum
• céhtörténeti múzeum
• emlékház
• helytörténeti gyűjtemény
• néprajzi gyűjtemény

A feladatban szlovén, rutén, német, cigány, horvát, román és szlovák nemzetiségi gyűjteményekről készültek el a tablók és prezentációk, kiegészítve rövid szóbeli tájékoztatókkal. Bemutatták a választott gyűjtemény kultúraközvetítő tevékenysége mellett az esélyteremtést és a helyben maradást ösztönző tevékenységeket is, mint például kézműves mesterségek újratanítása, kapcsolatépítés segítése.

A résztvevők az együttes tevékenységüket eredményesnek minősítették.

Szakmai beszámoló  12. műhelymunka 2020.01.20. – 01.21.

 

 

Téma: Szlovák tájházak Magyarországon

 

 

A műhelymunka résztvevői  bevezetésként áttekintették a témához kapcsolódó, az előadó által biztosított  tájékoztató kiadványokat.

Az előadás bevezetőjében a szlovákok hazai vonatkozású történelmét, jelenlegi helyzetét ismertette az előadó: a mai Magyarországon a szlovákok az ország 11 megyéjében, valamint a fővárosban élnek nagyobb számban. A szlovák anyanyelvű, illetve nemzetiségű népesség mintegy 10 százaléka lakik a fővárosban, közel harmaduk vidéki városokban, kétharmaduk pedig községekben él. Területileg szórtan, az ország valamennyi megyéjében 105 településén élnek szlovákok. Jelentősebb közösségek Budapesten, Békés megyében, valamint a Pilis hegység környéki falvakban találhatók.

A Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete néprajzi, nyelvtudományi, történet-tudományi és szociológiai kutatásokat végez. Az intézmény szakmai tevékenységét hazai és szlovákiai szakemberekből álló Tudományos Tanács segíti, honlapjukon 30-nál több szlovák tájházról, néprajzi gyűjteményről adnak információt. Ezek fenntartói többnyire a helyi szlovák kisebbségi önkormányzatok. A szlovák tájházak vezetőit változatos módon segítik a szakmai – módszertani munkában, számukra rendszeresen szerveznek országos konferenciát. A Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága műtárgyvédelmi mintaprojekt keretében egyetemi hallgatók bevonásával Békéscsabán, Tótkomlóson segítette a szlovák tájházak műtárgyainak leltározását, restaurálását. A kockázatfelmérés módszerének megismertetésével, muzeológiai revízióval, a műtárgyaknak megfelelő installációk kialakításával segítették a kiállítóhelyeket. A mintaprojektben a tájházak vezetőinek figyelmébe ajánlottak olyan egyszerű módszereket, amelyek segítik a hosszú távú tárgymegőrzést. Az előadó részletesebben mutatott be néhány szlovák tájházat (Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós, Répáshuta), amelyek közül a békéscsabai és szarvasi kiállítóhelyeket a műhelymunka több résztvevőjének is volt alkalma személyesen meglátogatni a tanulmányi utak keretében. Az előadásban az épületek sajátosságairól, a környezetről, a kialakított enteriőrről, a jellemző tárgyakról, eszközökről kaptak részletes információkat a résztvevők. A prezentáció kitért a tájházak hagyományőrző, közösségépítő rendezvényeire is, bemutatta múzeumpedagógiai tevékenységüket, szerepüket a népi mesterségek bemutatásában, tanításában, a helyi kistermelők értékesítési lehetőségeinek bővítésében. Pozitívumként hangsúlyozta, hogy néhány szlovák tájház foglalkozat megváltozott munkaképességű személyeket, ezzel hozzájárulva a hátrányok csökkentéséhez, az esélyteremtéshez. Az előadás után a résztvevők kérdéseket tehettek fel, és megosztották egymással a témához kapcsolódó ismereteiket, tapasztalataikat

A műhelymunka második részében a műhelymunkákon megismert, az épített és a tárgyi örökséghez kapcsolódó elméleti és gyakorlati jellegű szakmai - módszertani anyag elemzésére, rendszerezésére, értékelésére került sor. A résztvevők a tájházaknak a közművelődésben, az értékközvetítésben, a hagyományőrzésben betöltött szerepe mellett részletesen foglalkoztak az esélyteremtésben, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában, a népesség megtartásának elősegítésében, a gazdaság élénkítésében betöltött szerepével. A már meglévő, megismert, működő jó gyakorlatok mellett a kor követelményeinek megfelelő továbbhaladás lehetőségeit a fenti szempontrendszer alapján tekintették át. A műhelymunka zárásaként a közös tevékenységet a résztvevők előremutatónak, eredményesnek minősítették.