Egy adott településen a tájházak egy más, korábbi történeti korban élt család életmódjának, napi munkájának, történetének szemléletes, általánosítható bemutatásával, a kiállított gyűjteményi tárgy - együttesekkel valamennyi korosztály számára fontos, és az identitás szempontjából nélkülözhetetlen ismereteket hordoznak.

Az érzelmi kötődés formálása, fokozása az épített környezet, az elődök, a hagyományok   megismerésében és megőrzésében a tájházak edukációs tevékenységében kiemelt jelentőségű,  hozzájárul  a nemzeti önismeret és önbecsülés megerősítéséhez. A múzeumpedagógia a nem formális oktatás módszereivel, eszköztárával a tanulás és a szabadidő tartalmas eltöltésére kínál olyan újszerű, komplex programokat, amelyek elsősorban a felfedezni vágyás felől közelítenek az ismeretszerzés felé, általában egy központi gondolat köré rendezve a programokat.

Egyik fontos céljuk, hogy a családoknak olyan értékes szabadidős elfoglaltságot biztosítsanak, amely a különböző korosztályok eltérő igényeinek is megfelel, segíti a generációk közötti interakciót, a különbözőségek megértését és elfogadását, úgy hogy lehetőséget teremt a közös élmény és tapasztalat alapú ismeretbővítésre. Másik fontos aspektus az oktatási, nevelési intézményekkel kiépített kapcsolatrendszer. Sok tájházi program, esemény tudja segíteni az intézmények hátránykompenzációs tevékenységét. A helytörténet, a hon- és népismeret, a folklórműfajok, a gasztronómia és a kézművesség szelektáltan és integráltan is megjelenik a programokban, leggyakoribb, hogy az ünnepkörökhöz kapcsolódva vonják be látogatóikat a tájház programjaiba.