Az érmihályfalvi csoport egyik vádlottja volt, akinek – bebörtönzése után – 1958-ban gyűjteményét elkobozták, és a nagyváradi, valamint kisebb részben a nagykárolyi múzeumba szállították, és a mai napig sem kapta vissza a család.

A ’60-as években Halász József régészeti kiállítást rendezett be Székelyhídon, melyet később Nánási Zoltán történelemtanár helyezett tudományos alapokra, ezenkívül a líceum épületében néprajzi kiállítás nyílt. A régészeti kiállítás a városháza földszintjén volt elhelyezve három teremben, melyet a forradalom utáni években lezüllesztettek és később felszámoltak. A tárgyak egy része elveszett, a többi jelenleg raktáron van. A néprajzi és természetrajzi anyag legnagyobb részének szintén nyoma veszett. A kommunizmus idején több iskolánál létezett néhány tárló, főleg régészeti anyaggal, például Szalacson, Ottományban és Bihardiószegen. A ’89-es fordulat kulturális téren radikális változást hozott. A jelenleg működő kiállítóhelyek mind az utóbbi 26 évben létesültek. Több tájházat is alapítottak, többségük önkormányzati tulajdonban van, kivétel a gálospetri és szalacsi tájház. A kiállítások anyaga általában magánemberek gyűjtésének az eredménye. A tájházak különböző társadalmi osztályú családok életterét mutatják be, az épületek stílusa is különböző. Több helyreállított udvarházban és középületben tematikus kiállítások nyíltak meg.