A tájházak népi építészeti értékű épületekben, általában a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal egy adott település vagy kistáj hagyományos tárgyi kultúráját jelenítik meg. Berendezésük a településen élők életmódját, lakáskultúráját egy meghatározott időszakra és társadalmi helyzetre vonatkozóan reprezentálja. Sok tájház a hozzá kapcsolódó portán műhelyeket, gazdasági épületeket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket is bemutat látogatóinak. Mindemellett napjainkban elengedhetetlen, hogy a tájházat élettel, hiteles szakmai programokkal megtöltő helyi közösségek bekapcsolódjanak a működtetésbe. A jó tájház sohasem puszta kiállítás, hanem ideális esetben a helyi hagyományőrző programok helye, a találkozás színtere a helyi közösség tagjai, és a helyi tudás átadásának helyszíne a fiatal generációk és az odaérkező turisták számára.

 A projektünk keretében megismert, felkeresett tájházakban sok elismerésre és követésre méltó példát láthattunk a kiállítóhelyek korszerű üzemeltetésére. Szinte mindenütt jelentős a múzeumpedagógiai tevékenység, a tájházak kapcsolata a helyi nevelési-oktatási intézményekkel rendszeres és sokrétű. Kézműves foglalkozások, hagyománytanító programok, időszaki tematikus kiállítások, ünnepkörökhöz kapcsolódó rendezvények, egyéb közösségi tevékenységek a legjellemzőbbek a tájházakban. Sok helyen művészeti csoportok, tárgyalkotó közösségek kapcsolódnak a kiállítóhelyhez.

Ezek az értékközvetítés mellett a közösségépítésben, az esélyteremtésben, az identitás formálásában is jelentős szerepet töltenek be, segítik a településen hátránnyal élők felzárkóztatását.  Endrődön lakodalom volt a tájházban, Gyomán rendszeresek  a közös sütések, főzések, Füzesgyarmaton, Csökmőn a kézművesség, Vésztőn a tárgyalkotás, a mesterségek újratanítása. A legtöbb kiállítóhelyen az ünnepkörökhöz kapcsolják a közösségi programokat, bevonnak minden korosztályt a tevékenységekbe.